Ha a múlt hét előtti héten Anya lírta, hogy mennyire nyűgösek voltunk, akkor most le kell írnom, hogy a tegnap zárult hetünk a lehető legnagyobb harmóniában zajlott, mert olyan jókisfiú voltam! :-) Nem voltunk nyűgösek, nem hisztiztünk, nem sírtunk - vagy legalábbis olyan minimálisat, ami szükséges, mert különben nem is lennék igazi Csecsemő. :-) Többnyire csak itthon voltunk, de jókat játszottunk, ügyesen elaludtam napközben is és éjszaka is. Kedvünket csak az időjárás szegte, mert nagyonkat sétálni nem lehetett, de még kimozdulni is alig, ami azóta sajnos csak romlott...

Végre úgy tűnik, hogy Anya legnagyobb örömére kialakítottam valamiféle napirendet. Anya és Apa már 3 hónapos koromban elvárta volna ezt tőlem - de csak azért, mert Anya túl sokat olvas az interneten és a különböző újságokban erről, és azt hiszi, hogy minden úgy van, ahogy ott leírják... Szóval mostanában 6-7 között kelek, mikor hogy unom meg a hason fekvést az ágyban. Aztán reggelizek, és nagyjából fél10-10 magasságában elfáradok, és álomra hajtom fejem. De nem alszok sokat, csak annyit, hogy Anyának legyen ideje fogat mosni, fésülködni, elmosogatni. Szóval félórát, max. háromnegyed órát hagyok neki erre. Meg hát meg is éhezem, úgyhogy fél11-11 körül ismét ennem kell. A hosszabb alvást 13-14 óra körül szoktam megejteni, ilyenkor egy-másfél órát maradok csöndben. :-) Kelés után ismét evés következik, majd a délutáni játék és/vagy séta. Ennek is általában alvás a vége - 5 óra körül újabb félórát alszom. Fél 6-6- körül evés, és aztán fürdésig (negyed nyolc-fél nyolc) már nincs megállás. Pancsi után mindig jó sokat eszek, és fél 9 körül elalszom... Na persze nem reggelig, mert azt ki nem bírnám evés nélkül! ;-) Tudom, tudom, ti felnőttek sem esztek éjjel, de nekem ez nagyon tetszik, hogy éjjel is lehet - félálomban - enni, úgyhogy egyelőre nem vagyok hajlandó leszokni róla... 

Íme egy kis képválogatás az előző hétünkből!

 Fáradt voltam ez esti fürdésnél, ezek meg képesek voltak még a fényképezéssel is húzni az időt...

Egyik reggel megbirkóztam az "alvótársammal", nyuszival.

 
Szombaton kitalálták - már megint valami internetes marhaság! - hogy be kell engem tekerni egy plédbe, majd kitekerni, és ezáltal hozzájárulnak ahhoz, hogy meg tudjak egyedül fordulni hasról hátra és vissza. Egyébként jópofa játék, élvezem! :-)

A játékbirodalmam legújabb tagja a zöld versenyautó, amely azért különlegesség, mert Kisfiú létemre a hétvégén kaptam meg Szüleimtől az ELSŐ kisautómat! Nagyon örülök neki, csak még nem rendeltetésszerűen használom, hanem egyelőre csak megkóstolom a karosszériát is meg a sofőrt is.