Ma részt vettünk életünk első Ringató foglalkozásán a Csillaghegyi Közösségi Házban.

Teljesen feldobódtunk tőle, és nem véletlenül mondom többesszámban! Lacusnak (is) nagyon tetszett! Teljes érdeklődéssel nézegette a sok babát, hallgatta a szép furulyahangot és a sok-sok éneklést-mondókázást. Néha ő is "énekelt", mosolygott, szóval tényleg látszott rajta, hogy jól érzi magát. Mondjuk nagyon nem is meglepő, mert azt itthon is észrevettük már, hogy imádja a zenét. Vannak zenélő játékai, amiket nagyon szeret hallgatni, és hát persze én is sokat énekelek neki az első napoktól kezdve. Apát nehéz dalra bírni, de azért volt már rá példa, hogy dalolt neki valamit... :-)

Szóval csudijó volt, kár, hogy nem merészkedtünk el már előbb ezekre a foglalkozásokra, na de az biztos, hogy mostantól (ha sikerül), akkor rendszeresen ott leszünk hetente egyszer a Ringatón!

Ja, és nem mellékesen találkoztunk egy volt magyar szakos évfolyamtársammal, aki - mint kiderült - itt lakik a szomszéd utcában, és 1 éves a kisfia. Ennek is nagyon örültem, mert legalább lesz egy újabb "sétapartnerünk" és "játszótársunk". :-)