Arról nem számoltam be korábban, hogy gyakorlatilag az elmúlt 3 hónapban, 3 hétben és 3 napban - minimális kivétellel - minden egyes este úgy ért véget, hogy lelkileg össze voltunk törve - én legalábbis mindenképpen. Lacus sokszor már a fürdés alatt elkezdett sírni, de ha ott nem is, akkor a törölgetésnél, vagy az olajozásnál, vagy legkésőbb az öltöztetésnél olyan magánkívüli állapotban kezdett el mindig sírni, mintha legalábbis bántottuk volna. Már mindent kipróbáltunk... gondoltuk éhes, adtunk neki fürdés előtt enni; ... gondoltuk álmos, igyekeztünk altatni őt még a fürdés előtt egy kicsit; ... gondoltuk sok a víz, hoztunk kevesebb vizet; ... gondoltuk gyorsan csináljuk a folyamatokat, lelassítottunk minden mozdulatot; stb. ... semmi, de semmi nem segített! Már elkönyveltük magunkban, hogy ez egy rossz szokás lett nála, és már csak megszokásból sír, nem azért, mert tényleg valami baja van.
Mígnem az az ötletem támadt, hogy cseréljünk kádat! Eredetileg ugyanis a hiperszuper NeoNato kádat használtuk, amiben van egy ilyen ferde támaszték, hogy a gyerkőc neki tudjon dőlni, és könnyebb legyen a szülőnek is tartania őt. De a baba testhelyzete - így utólag visszagondolva meg pláne - abszolút természetellenes helyzetben van, mivel ülni még nem is tud... Úgyhogy bevetettük a jólbevált régi, hagyományos 1000 forintos kiskádat, amiben Levi fürdött ha itthon volt a Nagyiéknál. Ebben most fekszik Lacus, épp csak az Apja keze van a háta alatt, és úgy tűnik, működik a dolog... Nem akarom elkiabálni, de az utóbbi 2 fürdés szuper volt az eddigiekhez képest - NO sírás! :-) Csak az öltöztetésnél egy nagyon pici, amit hamar abba is hagy.
A történethez még az is hozzátartozik, hogy a műtét miatt egy 1 hétig nem fürödhetett - mosdókesztyűvel törölgettük esténként (ezt szerette egyébként). Most, hogy 1 hét szünet után tegnap újra vízbe mehetett, ráadásul új kádban, egyelőre úgy tűnik, teljesen pozitívan hatott rá - rólunk meg nem is beszélve! ;-)
