Evés-Játék-Alvás - ahogy a híres Suttogó is "tanítja", ezen három tevékenység ciklikus ismétlődésével telnek (hétköz)napjaink; és még mindig 3 óránként... Bevallom, próbára teszi a monotóniatűrési képességemet, de néha úgy érzem, hogy Lackóét is (bár ha igen, akkor nyilván miattam, mert "amilyen a mama olyan a baba"). Szóval nehéz lekötni egy 10 hetes kisember figyelmét, nap mint nap meg kell újulni, új játékokat mutatni, tanulni... stb.

A hétvégék azért mozgalmasabbak, egyrészt mert Apa is itthon van, másrészt meg azért, mert elkezdtünk mászkálni, és már mindkét nagyszülőt meglátogattuk - Lackóval első alkalommal. A látogatások annyira jó hatással vannak rá, hogy hatalmasakat tud aludni: a sok új inger annyira lefárasztja, hogy olyan hosszan és édesdeden alszik a nagyszülőknél, mint itthon tán soha.

A mai nap fénypontja egyébként az volt, hogy ismét látta Lacust egy olyan ember, aki még eddig nem. A kedves 60 év körüli szomszéd bácsi a következőképpen "értékelt" bennünket: "Ó, hát le se taghatná, hogy a magáé! Fiú, ugye? Olyan kalácsképű, mint maga!" :-)))