Lackó 8,3 kg és 71 cm.
Nagyon sok minden megváltozott a 8. hónapban, komoly dolgok történtek. :-)
Leszoktattuk például az éjszakai evésekről és kelésekről, Apát is bevetve. Ez durván 2 hétig tartott, és mára már általában végigalussza az éjszakát este 8-fél9-től reggel 6-fél7-ig. Nappal általában kétszer alszik, egyet fél10-10 körül, egyet pedig délután vagy 2-3, vagy 3-4 óra körül.
Megkezdődött a fogzás: először a bal alsó egyes tört elő, majd kb. 4-5 napja a jobb alsó egyes, így most kettőtől szenved egyszerre. Illetve nem is igaz, mert szerintem nem szenved különösebben a fogzástól, talán néha nyűgösebb, de nem feltétlenül mondanám, hogy emiatt. Szerintem nem viseli meg annyira egyelőre...
Nagyon sokat és gyorsan fejlődött a mozgása: megtanult ülni, mászásból felülni, képes bárhova elmászni (kúszni már szinte nem is kúszik). A hónap második felében már az állással próbákozott, és mostanra már szinte bárhol megkapaszkodik és felhúzza magát állásba. Hosszú percekig álldogál, és már lépegetni is akar, ha az ember fogja a kezét.
Hihetetlenül kinyílt az elméje, és elképesztő gyorsan tud megtanulni dolgokat. 2-3 alkalommal elég neki megmutatni vagy megtapasztalni bizonyos dolgokat, és már tudja. Ilyen volt pl. hogy mutatjuk neki a kezünkkel, hogy jöjjön ide hozzánk (hívogatjuk), és jön! Vagy ilyen volt az, hogy 3 alkalom után rájött, ha a piros szobába viszem és ott leteszem az ágyra, akkor orrporszívó jön, és sírni kell...
Továbbra is mindenfélét eszik, most már etetőszékben ülve. Nagyokat "moslékol", főleg ha egészben kap egy barackot, paradicsomot vagy dinnyét. Imádja őket rágcsálni, kiszívni a levüket. 1 négyzetméteres körben minden úszik olyankor a kajától... (én is imádom, hogy még többet takaríthatok... grrrrrr...) Kapott már tejterméket is: natúr joghurtot és túrót - gyümölcsökkel keverve. A tízórai és az ebéd után ideje lenne az uzsonnát is kiváltani már és tápi helyett rendes kaját adni neki. Szerintem hamarosan megtesszük.
A kiskádat elpakoltuk, és egyedül fürdik nagykádban. Ott is aranyos eljátszik egy darabig, aztán ha mosdatni akarjuk, akkor hisztizni kezd, hogy minek sikáljuk mi őt, mikor ő éppen el van foglalva...
Igazi játszótérre járók lettünk ebben a hónapban, mert végre érdemben is tudunk már ott mit csinálni: elősorban hintázni és homokozni. Szinte minden nap lemegyünk.
Érzelmi fejlődése is halad a maga útján... sokszor úgy érzem, nagyon anyás, de máskor meg pont nem, mert teljesen jól elvan a nagyszülőkkel, ha nem vagyok ott, akkor is. Mindenesetre mindig kellek neki, mint biztos pont. Ha idegen jön, ha történik valami új, akkor nézi, szemlélődik, de minden második pillantása rám esik, hogy ellenőrizze, én ott vagyok-e, és hogy én hogyan reagálok. Mikor ketten vagyunk itthon, akkor napközben sokszor sírdogál, vagy inkább hisztinek nevezném - amikor én pl. mást csinálok, akkor sírva odamászik hozzám, és fogja a lábámat, amíg fel nem veszem... Nehéz ilyenkor, mert egyrészt szeretném, ha önállóan is tudna játszani (legalább bizonyos ideig), hogy ne vele kelljen mondjuk pisilni mennem (szerencsére ilyen azért nincsen). Ugyanakkor egyre nehezebb azt eldönteni, hogy most hisztizik, vagy tényleg szüksége van-e rám. Egyre többet gondolkozom azon is, hogy most már tényleg elkezdődött a nevelése... Megkezdődött a nem-ek és nem szabad-ok korszaka, amiben észrevettem, hogy nem mindig vagyok következetes, és ez nagy baj! Úgyhogy amit eddig nem kellett annyira tudatosan csinálni, arra most már kő keményen oda kell figyelni, és következetesen alkalmazni szabályokat...
