- Vasárnap reggel vettem észre, hogy a bal alsó egyes, azaz az egyik középső metszőfog helyén áttört az íny. Hétfőn már ujjal lehetett érezni is a csontot, kedden meg már koccant a kanálon a kis fogacska. Persze még nagyon pici, éppen hogy fehéredik, kíváncsi vagyok, mennyi idő, míg teljesen kibújik.
- Áll a baba, áll! A kis Törperős napok óta állni akar, sőt, ha nem tud, vagy nem lehet, akkor hisztizik. A baj csak annyi, hogy a lakásban még nem találta meg azokat a helyeket, dolgokat, amikbe belekapaszkodva könnyen fel tudja húzni magát állásba. Van ugyan járókánk, ami kitűnő lenne erre a célra, de össze kellene rakni, ami humánerőforrás hiányában nem megy... (Ha valaki ráér, hozzon néhány csavart, és rakja össze a járókánkat... ;-) A játszótéren ma megtaláltuk azt az eszközt, amivel sikerült tök egyedül felállnia. Ez egy autószerű járgány, aminek van egy foggantyúja, pont jó magasságban, és ma rájött, hogy abba kapaszkodva simán megy a felállás. Nagyon erős! :-) Itthon egyelőre csak a kezünkért (ujjunkért) könyörög, hogy hadd kapaszkodjon bele.
- 7 hónapos, 3 hetes és 6 napos korában átestünk AZ ELSŐ ÁTALUDT ÉJSZAKÁN!!! Hihetetlen, de megtörtént... Felébredt ugyan 2-kor is, 5-kor is, és 6-kor is, de csak 1-2 nyöszörgés erejéig. Én felébredtem rá, de vártam, nem ugrottam (és ugrasztottam Apát sem) egyből, és végül ki se kellett kelnünk az ágyból, mert nagyon hamar csend lett, és visszaaludt magától. Reggel fél 7-kor keltünk fel, és nagyon hálásak voltunk Manócinak, nem győztük megdicsérni, milyen ügyesen aludt... :-)
- Lehet, hogy beköszöntött a szeparációs szorongás időszaka... Nagyon anyás lett az elmúlt napokban, de erről majd hosszabban később.
- Minden nap legalább kétszer meghatódom... Olyat is tud már ez a Kisember, hogy hozzábújik az emberhez. A nappali altatások úgy történnek még mindig, hogy amikor elfáradt, látom, hogy készen van, és jöhet az alvás, akkor kicsit sétálok vele a lakásban és énekelek neki, és elszundít a kezemben, aztán berakom az ágyba. Ez 5-10 percnél szinte sosem hosszabb. (De tudom, hogy ez így nem jó, és elhatároztam, hogy most, hogy az éjszakai alvást remélhetőleg nagyjából rendbe hoztuk, a nappalit is meg kell vele tanultatnom, hogy egyedül aludjon el...) Szóval altatom a kezemben, énekelve, de ő még mindig nézelődne, megfogdosna mindent olyankor is - végkimerülésig. És amikor eljön a végkimerülés pillanata, akkor ráhajtja a fejecskéjét a vállamra, mellkasomra, és odabújik. Eddig ilyet nem csinált, hanem "csak úgy volt rajtam", csak úgy lógott. De ahogy most oda tud bújni, rámhajtani a kis fejecskéjét, és elengedni magát... hát nagyon boldogságos és megható érzés...
Túl sok minden történt, melyiket írjam be a címbe?!
2010.08.19. 21:53 - csaladmese
Címkék: alvás érzések fogzás mozgásfejlődés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csaladmese.blog.hu/api/trackback/id/tr182233207
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Martas · http://indafoto.hu/tikka 2010.08.20. 08:32:25
Azta! Ti aztán haladtok!Gratulálok!!!!! Tök jól nyomjátok! Lehet, hogy szegénykét akkor a fogak is gyötörték éjszakánként, nem lehetett neki könnyű.
A járókás kérdés miatt ég a fejem - asszem vmit intézkednem kell!!
A nappali altatásokhoz pedig csak annyit, hogy ez nálunk is ment egy darabig, és imádtam, nekem volt nehéz elszakadni.. annyira jó érzés, ahogyan leírtad, hogy tiszta lúdbőr lettem :)))
A járókás kérdés miatt ég a fejem - asszem vmit intézkednem kell!!
A nappali altatásokhoz pedig csak annyit, hogy ez nálunk is ment egy darabig, és imádtam, nekem volt nehéz elszakadni.. annyira jó érzés, ahogyan leírtad, hogy tiszta lúdbőr lettem :)))
PDAdrus 2010.08.22. 21:06:03
A járóka nem célzás akart lenni neked/nektek, nehogy félre értsd! A humánerőforrás inkább Apának volt célzás, remélem ő magára veszi... ;-) ma már eljutottunk odáig, hogy megnézte milyen csavarokat kell venni... Holnap esküszöm én megyek el megvenni, hogy este össze tudja rakni! ;-)
Hát igen, nekem sincs kedvem elválni ettől a hozzábújós érzéstől, de attól tartok, előbb-utóbb - legalábbis az altatáskor - muszáj lesz... :-(
Hát igen, nekem sincs kedvem elválni ettől a hozzábújós érzéstől, de attól tartok, előbb-utóbb - legalábbis az altatáskor - muszáj lesz... :-(
