Szerencsésen hazaértünk Angliából, és Lacus számtalan élménnyel és töménytelen mennyiségű új ingerrel gazdagodott. :-)

Odafele este 8-ra kellett kint lennük Ferihegyen, ami számunkra azt jelentette, hogy Lackó ott megeszi a vacsoráját, majd annak rendje-módja szerint szépen elalszik. Naív elképzelés volt ez a részünkről, mert bár a vacsoráját megette, de aludni esze ágában sem volt. Sőt, annyira fel volt dobva, hogy az elalvás éjjel 11 órakor (!) sikerült a repülőgépen! Hihetetlenül élvezte a repülőteret, a sok fényt, a sok embert, a jövést-menést... stb. Folyamatosan sikítozott, rúg-kapált (így örül), nagyon felpörgött. Felszálláskor megpróbáltam megszoptatni, mert azt tanácsolták, hogy így tegyek, mert így nem fog bedugulni Lacus füle. Hát én megpróbáltam, de még ez sem érdekelte (pedig erre mindig vevő ;-) ,mert a felszállás ugye zajjal, és olyan érzésekkel jár, amilyet még sosem tapasztalt, úgyhogy az érdekesebbnek bizonyult a szopinál. Aztán hogy a füle bedugult-e vagy sem, ki tudja, de sírni nem sírt miatta...Szóval még a gépen is javában pörgött, de azért lassacskán csak elfáradt, és akkor már nem igazán ntűrte az egy helyben ülést. Úgyhogy kellett vele egy kicsit fel-alá járkálni, aztán picit nehezen, de azért sikerült álomba ringatni is. Onnantól végülis már aludt egész éjszaka, csak néha-néha megébredt, mikor átraktuk babakocsiba, autósülésbe, majd végül Little Beckford-ban a kiságyba...

Másnap reggel aztán alig vártuk, hogy Levit láthassuk, meg ő is minket! Be is jött a szobánkba Lacust megszeretgetni. :-) Valami hihetetlen, ahogy ez a kis krapek, 21 hónaposan milyen szépen beszél 2 nyelven!!! És ami igazán döbbenetes, ahogy 2 mondat között nyelvet vált. Beszéltem hozzá, mondott nekem valamit magyarul, majd rögtön utána hozzászólt az angol nagymamája, akinek meg válaszolt valamit angolul. Elképesztő! És már mondatok mond, mint pl. Laci eszik, Levi fáradt, Mamához, papához megyünk autóval... stb. Számomra döbbenetes, hogy még 2 éves sincs, és ilyen okos, és így váltogatja a 2 nyelvet. Ha apukája angolul beszél hozzá, akkor nagyon csúnyán néz, nem érti, hogy most mi van, hiszen apának magyarul kellene mondania a dolgokat! :-) Hát szóval imádnivaló kis okos az én Keresztfiam! :-)

Lacust nagyon szereti, mindig megölelgeti. A két kis krampusz felvette az egyen sapit is, és úgy bandáztak együtt. Persze Levi mindig utánozza Lacust (meg egyébként mindenki mást is).

Szombaton aztán szinte az egész nap az esküvőre való készüléssel telt. Garden partyra készültünk: jöttek a sátorállítók, érkeztek az asztalok-székek, készültek az ennivalók...stb. Nekem nagyon tetszett az esküvőnek ez a fajta hangulata, hogy egy náddal-sással-tavirózsával benőtt kerti tó előtt állt az ifjú pár, a násznép pedig szalmabálákon és székeken ülve csodálta őket! Hál' Istennek a nap is kisütött, és nem esett az eső egész nap, ami ezen a vidéken ugye kimondottan szerencse! :-) (Bár a 20 fokos nappali, és a tizenegynéhány fokos éjszakai hőmérséklet nem volt kellemes, mégis az a lényeg hogy eső nem volt!) Szóval visszatérve az esküvőre, szerintem nagyon jó hangulata volt ilyen körülmények között az esküvői szertartásnak! Jött egy papnő, aki a hivatalos részét celebrálta a dolognak, és ő is jófej volt, oldott hangulatot teremtett. Mindenki nagyon csinos volt, de természetesen az ifjú pár vitte a prímet, no meg persze a gyönyörű Levi, és a még gyönyörűbb barátnője, Eve! :-) (Jessica nagyon-nagyon szép volt, gyönyörű volt a haja és a ruhája is, ami nagyon jól állt neki, és a Pocaklakónak!)

Mivel az ifjú pár a méltán híres Frank Sinatra dalra táncolta el - az itthon nyitótáncnak hívott valamit, ezért ettől a zenétől megihletve készítettem egy kis zenés összeállítást a legjobb képekből! (Bocsánat az esetenként rossz felbontású képekért, nem tehetek róla...)

Vasárnap pedig már csak a hazaút várt ránk. Szinte ugyanúgy este jöttünk haza, mint odafelé. A cumisüvegben elkészített tápszert felengedték a fedélzetre, de megkóstoltatták velem a biztonsági emberek. A popsikrémet viszont nem engedték fel, mert a dobozára az volt írva, hogy 130g (és 100 a limit), de egyébként alig volt valami már benne, úgyhogy mondtam nekik, dobják ki, csak hagyjanak már békén! :-) Lackó hazafelé is viszonylag nyugiban volt, bár az este ellenére most sem aludt, csak felszálláskor fél órát. Úgyhogy kellően elfáradt a nagy utazásokban, de összességében én azt mondtam épp Apának, hogy szerintem ügyes és jó fiú volt, elsülhetett volna sokkal rosszabbul, vagy nehezebben türhetőül ez a nagy utazás! De szerencsésen és épségben megjártuk, és ez a lényeg! Tegnap és ma visszarázódtunk az itthoni napirendbe, úgyhogy már nyoma sincs az össze-vissza alvásnak, és a hosszú estéknek. :-) Hát így utazott a mi kis 7 hónapos "csomagunk"! :-)