Ha lennének vészvillogók a lakásunkban, az elmúlt 2-3 napban mind bekapcsolt volna: drága kisfiunk kiszedi a borosüvegeket a borállványból, belenyúl a konnektorokba, magára borítja a kiskádat, huzogatja (és néha kipakolja) a fiókokat, feldönti a vázákat, megtámadja a virágföldet a cserépben, nyomogatja/ütögeti a DVD lejátszót... és hadd ne soroljam tovább! Úgyhogy sürgősen, azonnal megkezdődött a lakás "akadálymentesítése", vagyis megpróbáljuk a lehető legbiztonságosabbá tenni, bár nyilvánvaló, hogy mindent nem lehet elpakolni. Egyelőre még csak - oktinfesen szólva - a "válságmenedzsmentnél" tartunk: átraktuk a borállványt másik szobába, és bedugtuk a konnektorokat.
Hogy hogy jutottunk el idáig? Úgy, hogy hétfőn még nem tudott ülni, de kedden már tudott. Hétfőn még nagyon lassan kúszott, de a tempója napról napra egyre gyorsabb lett. Szóval mindenhova képes már elkúszni, és bármire képes ülő helyzetben is. Úgyhogy asszem megszűnt az a bizonyos jóvilág, amit a tapasztaltabb szülők mindig rebesgettek... Ahogy a szomszédasszonyom mondta tegnap: "Na majd most tudod meg igazán, mi az a gyerek!" :-)
Az ülésre való tekintettel megtörtént a homokozásba való beavatás is. :-) Eddig csak kézből szemlélődő gyermek volt a játszótéren a kis törpénk, de tegnap leraktam a homokozóban. Össze-vissza túrta a homokot kezével, lábával, és legnagyobb meglepetésemre nem akarta megkóstolni! (Csak a közeli fa zöld bogyóját, amivel a homoktortákat kell díszíteni...)
