Miért nincs mindig hétvége?!

A kérdés furcsán hangozhat egy itthon ülő anyukától, mert hát nekem tulajdonképpen összefolynak a napok, azt gondolnánk, hogy mindegy, hogy hétköznap vagy hétvége van... De nem mindegy ám, nagyon nem! Az ok pedig Apában keresendő... ;-)

Apa nagyon sokat dolgozik mostanában, hétköznap sokszor nem is látja Lacust, olyan korán elmegy, vagy olyan későn jön haza. :-( Úgyhogy a hétvégék igazi ünnepek, mert együtt lehetünk! Most hétvégén szombaton Pécsett voltunk, mert a szó valódi értelmében is ünnepeltünk: Apa végre hivatalosan is gépészmérnök lett, átvehette a diplomáját! :-) Jó kis túra volt, Manó is egészen jól bírta a kocsikázást, de iszonyú fárasztó volt, mindenkinek. Hajnalban indultunk, min. 6 órát autóban ültünk, amiből Lackó Manó csak kettőt aludt, a többi időben szórakoztatnom kellett, hogy ne sírdogáljon... Szóval tejesen kipurcantunk estére, nagyon fáradtak voltunk. (Képek a diplomaosztóról később...) 

Ezért vasárnap ki sem mozdultunk a lakásból, és nem is tudom, hogy az utóbbi hónapokban mikor volt utoljára ilyen, hogy hétvégén itthon voltunk. Mindig volt valami program. Én nagyon szeretek menni, szinte bárhova, amikor csak lehet, de ezúttal én is élveztem, hogy itthon voltunk. Mert nem csak az az előnye volt meg, hogy viszonylag pihentető volt, hanem az volt igazán szuper, hogy a KIS CSALÁD, azaz CSAK MI HÁRMAN voltunk egy teljes napot együtt. Ilyen ritkán van, ami részben jó, részben viszont úgy gondolom, hogy az is kell, hogy néha csak mi hárman legyünk együtt, mert az az igazi családi feeling :-) Ilyenkor érezzük át igazán, hogy tényleg családként működünk, és egyébként szerintem ezt fontos megérezni, és  fontos gyakorolni is (a családként -működést).  Apa nyugodt temperamentuma egyébként is ránk férne gyakrabban, mert az ő nyugodtsága ránk is árad, és ennek csak az előnyeit élvezzük!

Úgyhogy Apának üzenjük, hogy nagyon hiányzik nekünk, és kitartás a sok munkához! ;-)