Hát jól elsumákoltam a keresztelőről való beszámolót, mert majdnem egy hónapja történt ám! 2010. június 6-án volt a nagy esemény, amikor kis Lacus a református egyház tagja lett. Maga az esemény abban a Pesterzsébeti templomban volt, ahol az esküvőnk is. Lackó keresztanyja a sógornőm, keresztapja pedig a bátyám lett.
Maga a keresztelési procedúra nem tartott tovább 5-8 percnél az istentisztelet legelején. Lacus igyekezett minél inkább "beleszólni" a szertartásba, mert eléggé álmos volt már, és ezért nyöszörgött egy kicsit. Sírni azért szerencsére nem sírt, még akkor sem, amikor a vizzel megkeresztelte a pap.
Nagyon sok rokon és barát eljött erre a jeles eseményre, aminek nagyon örültünk! Ezúton is köszönjük azoknak, akik jelen voltak, és megtisztelték ezzel a Kisfiunkat! És köszönjük - Lackó nevében is - a sok-sok ajándékot is!!!
Az eseményt, ahogy már korábban bejegyeztem, Márti, a Pöttömfotós :-) dokumentálta képekkel, amikből az ő oldalán láttok néhányat, illetve ide is beteszek még 1-2 kedvencet. Mártitól már megszoktuk, hogy nagyon szépek lettek a képek, mindegyikben van valami szeretnivaló! Még egyszer: Köszönjük, Márti! :-)
A keresztelő örömében sajnos volt egy kis üröm is, mert a szüleim előző nap összeszedtek valami hányós-hasmenős vírust, és ezért vasárnap szinte lábra sem tudtak állni. Eljöttek ugyan a templomba, de az utána megrendezett családi ebéden sajnos nem tudtak részt venni. Pedig Anyósom nagyon sokat készült, amit szintén nagyon köszönünk neki! Szóval ez nagyon rosszul jött ki, engem legalábbis nagyon bántott, még el is pityeredtem a templomban... :-(
Na de sebaj, lesznek még nagy családi ebédek, biztosan! ;-)
