Lacus egészen most hétvégéig velünk aludt éjszaka, a hálószobában, a képen látható mózeskosárban. Viszont amilyen óriásbébi :-), kicsit már kinőtte a kosarat, ezért (meg amúgy is) eljött az idő, hogy átszoktassuk éjszakára a saját szobájába, a saját kis rácsoságyába. Bevallom, kicsit tartottam ettől a változástól, azt hittem, hogy néhány napig nehezebb estéink és éjszakáink lesznek, amíg megszokja, hogy most már nem csak nappal, hanem éjjel is a szobájában alszik. De hál' istennek feleslegesen aggódtam, mert teljesen zökkenőmentesen sikerült az átszok(tat)ás. Semmi különös nem történt, sőt, szerintem még jobban és kényelmesebben is alszik a saját ágyában, mint a mózeskosárban.
Az már más kérdés, hogy nekünk kicsit hiányzik, jó és megnyugtató érzés volt, hogy éjjel is velünk van. :-) Na meg nekem sokkal kényelmesebb is volt, hogy ha felsírt, akkor néha fel sem ültem az ágyban, csak kinyújtottam a kezem, megsimogattam Manó hátát, és aludtunk tovább. Hát, most a másik szobáig nem ér el a kezem, így aztán muszáj kipattannom az ágyból, ha nyöszörgést hallok. De persze hosszútávon mindenkinek jobb így, sőt, ennek így kell lennie!
Mi TV-t nézünk, Lacus pedig szigorúan a lámpát, bár nagyon szeretné ő is a tévét. :-) Na de ez a nyugalom kb. 2 percig szokott tartani, utána szórakoztatni kell a Bébit. :-)
