Igen, a blog főhőse, a legifjabbik Papp László is 9 hónapig érlelődött Anya hasában, de ahhoz is pontosan ennyi idő kellett, hogy rájöjjek, tényleg jó volna blogot írni a Kisfiamnak, a Kisfiamról, arról, hogy született meg Lackóval együtt a kis CSALÁDUNK, és hogyan változunk a mindennapok során. Tisztán emlékszem rá, hogy alig hogy kiderült, hogy anyai örömök elé nézek, a PPK Kazinczy utcai épületében vártuk a liftet egy kedves kollégámmal, aki azt mondta: "Írjál majd blogot, mert micsoda élmény lesz a gyereknek elolvasni, ha felnő!" Egyetértettem vele, de azt válaszoltam, hogy nem írok, mert nem vagyok az a "naplózós" típus...
Aztán teltek itthon a napok, hónapok, és egyre inkább úgy éreztem, hogy ki kell írnom magamból a mindennapjainkat, vagy legalábbis azok egy-egy szeletét. Hát így jutottunk ma ide, ezen a jeles napon, amikor Lacus pont 2 hónapos, és amikor izgatottan és jókedvűen várjuk a doktornénit, hogy beadja neki élete első oltását...
