Most jöjjön az, ami beárnyékolta a nyaralásunkat...
Részemről egyetlen ilyen ok van.. (De ebben nem egyezünk Apával, mert számára voltak egyéb nemtetsző dolgok is, de azért azt mondta, még egy esélyt majd adhatunk Bobónak! ;-)
Szóval ahogy már az indulás előtt beszámoltam itt róla, Lacus megbetegedett mához képest 11 nappal ezelőtt. De amikor elmentünk itthonról, egyáltalán nem volt súlyos a dolog. Folyt az orrából némi vízszerű váladék, de se láz, se levertség, se étvágytalanság, se egyéb tünet nem járult hozzá. A nyaralás alatt azonban egyre váladékosabb lett az orra, aminek következtében marhára nem tudott aludni tőle éjszaka. Az 1 hét alatt nem volt egyetlen átaludt éjszakánk sem, sőt, abban döntögettünk rekordot, hogy melyik éjszaka kel többször, és alszunk egyre és egyre kevesebbet... :-( Sokszor mentünk éjszaka is orrporszívózni, de sokszor az sem segített semmit.
Mígnem csütörtökre a láz is megérkezett. Jól betojtunk, úgyhogy Hévizre autóztunk az ügyeletre. Az orvos nem volt ott - ahogy az asszisztens mondta: "behívós" - így az asszisztensnek vázoltuk, mi a helyzet. Mire ő kérte a gyerek TAJ kártyáját, ami persze nem volt nálunk. Erre azt mondta, akkor nem tudnak semmit csinálni, de azért felhívja az orvost. Felhívta, majd odaadta nekem a mobilt, hogy akkor meséljem el az orvosnak is, hogy mi a baj. Megtettem, majd ezek után az orvos rádiófrekvenciás úton "megvizsgálta" a gyereket, és elmondta a sablonos szöveget: Nasivin orrcsepp, Ambroxol köptető, Nurofen lázcsillapító és különben is, az ilyen korú gyerekeknek még a foga is jön... Na nem mondja, doktor úr! - gondoltam magamban kissé mérgesen, mert hogy azzal a céllal mentünk el az ügyeletre, hogy kiderüljön: a fogzás okozza-e a lázat, vagy esetleg valami komolyabb betegség van a háttérben. Hát kérem, rádiófrekvencián keresztül ezt csak a parafenomének tudják megállapítani, vagy még ők sem, de a hévízi doktorunk úgy látszik mestere volt ennek!
No az a lényeg, hogy a lázat csillapítottuk, és nem volt semmi gond péntek délutánig. Elmentünk sétálni babakocsival, és amikor beraktuk Lacust, még semmi baja nem volt. Mikor kivettük 1 óra múlva, gyanúsan piros volt szegénykém, nem csoda, hogy a lázmérő 39,4-et mutatott. Gyors lázcsillapítás, majd hosszas sakkozás következett, hogy akkor most szombaton Hévízre vagy Budapestre megyünk-e újra az ügyeletre...
Végül a Budapest mellett döntöttünk, így az eredetileg vasárnapig tartó nyaralásunk szombaton reggel véget ért. Budapesten a Heim Pál felé vettük az irányt, persze TAJ kártyával felszerelkezve. A fülészeten megállapították, hogy nincsen fülgyulladása, majd a sürgősségin azt, hogy a tüdeje is rendben van. "Csupán" egy vírusos felső légúti betegség, ami lassan fog elmúlni, és imádkozni kell közben, hogy ne legyen szövődménye.
(Egyébként muszáj elmondanom, hogy nagyon pozitív tapasztalatokkal hagytuk el a Heim Pált. Már ami az orvosokat illeti, mert a szociológia esettanulmányt most inkább nem írom meg az ottani civilekről... Szóval a fül-orr-gégész és a sürgősségis orvos is kedves, toleráns, alapos volt. Meglepő ez egy hétvégi ügyeleten. Nekem a legtöbb orvosnál futószalag-érzésem van - kivétel ez alól a nőgyógyászom magánrendelése és a gyerekorvosunk - vagyis mindig azt élem át, hogy alig várják, hogy kirakjanak engem a rendelőből, hogy csak egy vagyok a sok közül, illetve ugyanaz vagyok mint a másik: ugyanaz a baja, ugyanaz a kezelés kell neki. Olyan ez, mint a differenciálást nélkülöző frontális oktatás... :-) Na, szóval pozitív élmény volt a Heim Pál ügyelet!)
Miután így jól megnyugtattak a Heim Pálban szombaton, hogy a gyerek rendben van, a lázasodás mégsem múlt el, és ma fülgyulladást és sípoló tüdőt diagnosztizált a gyerekorvosunk Lacusnál. :-((( Vagyis szépen kialakultak a szövődmények is, és ma már tényleg igazán szarul volt szegénykém. Egyszerűen nem kap levegőt a gyönyörűm, mert mindene tele van váladékkal. Most egy antibiotikum mellett 5féle egyéb készítményt nyomok belé, hogy jobban legyen. Borzasztó! Írom egy papírra, hogy mikor mit adok be neki, hogy tudjam követni... Doktornőnk azt mondta, 24 órán belül javulnia kellene, remélem így lesz, mert a szívem szakad meg tőle, ahogy szenved szegényke!
Hát így... Bobóországból az orvosi rendelőkbe jutottunk. Hogy mikor és hol lehetett volna elejét venni a betegség súlyosbodásának, azt nem tudom. A babaúszótáborban az 5 alkalomból csak háromszor úszott, és mindig vittük orvoshoz is, amikor úgy éreztük, hogy itt már baj lehet. Ennek ellenére nem sikerült elkerülni az antibiotikumos kúrát, és a súlyosabb betegségeket, tüneteket... Sajnálom... nagyon!
Szóval csak annyi volt a baj a nyaralással, hogy nem pihentük ki magunkat. Én fáradtabban jöttem haza, mint ahogy elmentem, mert az éjszakázások eléggé próbára tettek és tesznek most is (már rég aludnom kéne!). Szegény Apa is erre az egy hét pihenésre gyúrt egész nyáron, és hát neki sem sikerült igazán a pihenés, mert sokszor ő is felkelt éjszaka, és besegített. Úgyhogy így jártunk, de azért nem vagyunk elkenődve, mert jó volt kicsit kikapcsolódni, pihenni meg majd úgyis csak 20 év múlva fogunk, ha felnő(nek) a gyerek(ek)... :-)