Bocsánat, kicsit neguntam saját magunkat, és a nagyon hasonló bejegyzéseimet. Zajlanak a mindennapjaink, melyekben mindig vannak jó, szép, izgalmas, aranyos, rohanós, nehéz, vicces, nyűgös, vidám... percek. Meguntam egy kicsit azt is, hogy mindig stresszelek rajta, hogy jaj, már írni kéne valamit a blogba, mert olyan régen írtam... Úgyhogy erőltetni nem akarom, fogok írni, biztosan nem fog a blog bezárni :-) de lehet, hogy ritkábban.
Szóval jól vagyunk, Manó egyre nagyobb fiú abban az értelemben, hogy már van akarata, és ereje. Simán megfeszíti és kirúgja magát az ember kezéből, ha valami nem tetszik neki. Nagyon csibészesen tud nézni, kis sumákdumák. :-) Ma KÉTSZER is átfordult a hátáról a hasára (!), úgyhogy úgy tűnik, mire 6 hónapos lesz, addigra össze-vissza minden irányba fog forgolódni! Viszonylag sokat, vagyis többet vagyunk Bíborral mostanában, és igyekszünk sok időt a szabadban is lenni. Az alma, banán, őszibarack mindenféle általam kotyvasztott kombinációja nagyon jól csúszik Lacusnak, ált. 120-140 ml gyümit megeszik tízóraira. Naponta egyszer tápszert kap (most már több mint egy hete), és lehet, hogy ennek köszönhető, hogy hajnali fél 4-ig alszik. A legújabb rekord egyébként hajnali háromnegyed 5! Jelzem, én persze még véletlenül sem tudok aludni, mióta Ő igen... Rosszabbnál rosszabb éjszakáim vannak, sokat kattog az agyam, nem tudok elaludni, felébredek, amikor etetni kéne, de nem kell, mert Manóci már nem kéri... szóval most nagyon fáradt vagyok...
És még egy fontos és jóhír: szuper gyorsan megszületett ma Lacus leendó játszópajtása (legalábbis reméljük) : Revuczky Antónia 3200 gramm és 54 cm! Még nem láttuk a kis csöppséget, de remélem hamarosan küldenek egy képet!
